Történetem

Több mint húsz éve dolgozom a közművelődésben, annak is talán a legnemesebb, legsokoldalúbb és legszínesebb válfaját művelem, egy kézműves házat vezetek Debrecenben.

Művész emberekkel dolgozom, olyanokkal akik egészen másként látják a világot és ezt a különleges látásmódot ezt az egyedi, mással össze nem hasonlítható szemléletet a zsigereikben hordozzák, kisugározzák úgy, hogy aki a közelükben él és dolgozik, megfertőződik. Nem történt ez az esetemben sem másként. Mindig vonzott a kézművesség, mindent szerettem volna kipróbálni és tudatosan alakítottam úgy az életemet, hogy olyan közegben tölthessem a mindennapjaimat, amely értéket ad a számomra és amely által én is értékesebbé válhatok.  Megtanultam az elméletet, néprajzkutató lettem, ám nem rendezhetek úgy kiállítást, nem beszélhetek a tárgyak történeti hátteréről sem, ha nem ismerem (legalább felületesen) a készítésük módját. Szőttem tehát, agyagoztam, gyöngyöt fűztem, kipróbáltam a bőrmegmunkálást, még fát is faragtam, mígnem megismerkedtem a nemezgyapjúval.

Igen! Ez az! Ez az az anyag, amellyel nincs lehetetlen, maximum a technikai tudás képest határt szabni az alkotó számára, ám az tanulható. Megtaláltam azt a dolgot amellyel bármit, bármilyen formában megvalósíthatok.

Tisztelem a hagyományt, inspirál az újdonság és modernitás. Azt gondolom, hogy a nemezgyapjú tökéletesen képes ötvözni a régit az újjal, az e-világit a hagyományossal, az ősit a modernnel. Ízlésesen, a tradicionális technikai megoldások segítségével születik általa egy lélegzetelállítóan egyedi, 21. századi csoda.

Azt hiszem, hogy ebben az anyagban alaposan össze van gyúrva a jövő és a múlt, nem véletlen tehát, hogy a nemezművészet vált az általam legkedveltebb foglalatossággá.