Történetem

A kézimunkázást nagymamám és édesanyám szerettette meg velem, ott ültem mellettük és én is varrtam a kisterítőim.

A gyermekeimmel mindig szívesen kézműveskedtem és játszóházi foglalkozásokra mentünk.

Amikor a gyermekeim felnőttek és ahogy a családi kötelezettségeim engedték ismét elővettem a régi hímzéseimet.

Mindig szívesen látogattam kézimunka kiállításokra, ahol a szebbnél szebb alkotásokban gyönyörködhettem. Egy ilyen alkalomkor találkoztam a homokkerti Nefelejcs Hímzőkör vezetőjével, Tarsoly Andorné Népi Iparművésszel, aki meghívott a szakköri foglalkozásra.

Az ott folyó műhely munka megtetszett és azóta is a szakkör tagja vagyok.

A szakkörben kezdtem ismerkedni hazánk egy -egy tájegységeinek népi hímzés motívumaival, s hogy ismereteimet alaposabbá tegyem beiratkoztam a Debreceni SzC Könnyűipari Szakgimnázium és Szakiskola kézi és gépi hímző osztályába.

2019-ben sikeres vizsgát tettem.

Rendszeresen veszek részt továbbképzéseken, és országos hímzőtáborokban, ahol új népi hímzés technikákat tanulok, amelyeket később munkáimon felhasználok.

2021-ben elvégeztem a népi játszóházvezetői és hímző oktatói OKJ tanfolyamot Békéscsabán.

Célom a hazai és határon túli népi hímzés gazdag világának, hagyományainak megőrzése, tovább éltetése.

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s az által üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen s kétesebb a jövő” (Ipolyi Arnold)